F. L. ÚRLEÁNY SÍRKÖVÉRE

Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról,

S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk.

Mint a szelíd tavaszalkony, olyan volt ifju halálod,

S gyász örök éje borult ránk a bus alkony után.

Megrontott tested már búsan rejti a mély sír,

Ám emléked örök kincse szivünk vigasza.