FÁBCHICH

Fábchich vala nevem. Az kilenc szüzek zordon

Citerát adának énnekem. Íjedéssel fut

Zöngése elől az, akire nem hunyorgottak.

De nem fut akit felavatának, és érti,

Hogy nincs tulajdon köcsök hiján, midőn a szép

Ifjak s leányok tánca közt ruzsábúl font

Koszorúval ugrik elő Anacreon, s rökkent

Szózattal együtt dallja, Comus és Evan,

A ti áldomástokat és köz örömöket toldja.

Dücsős hazámnak hív fia! nem egyenlő bájt

Ad mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved,

Búzogtam én is érte. Nevemet áldd, tisztöld.