FAGY

Töprengett ősszel szilajon,

havazna gondolkodva most

s kemény fagy tiszta ablakán

dobol az ingerült idő.

Bankárok és tábornokok

ideje ez, jelen idő,

ez a kovácsolt hideg,

e villanó, e kés-idő.

A csördülő ég vasban áll.

Ez a fagy átszúr, döf tüdőt,

rongy mögött meztelen kebelt -

köszörűn sikoltó idő.

Mögötte mennyi hallgatag

hideg kenyér és pléhdoboz,

megdermedt dolgok halmaza -

kirakat-üvege-idő.

És kiáltoznak: „Hol a kő,

hol az a deres vasdarab?

Vágd bele! Zúzd be! Lépj belé!...”

- - Milyen idő - - milyen idő - -