Fák

Oly mozdulatlanul nyugodtak

A kerti fák az őszi fényben.

Talán a nyárról álmodoznak,

Csak egy levél hull néha szépen.

Az élet csöndje ez a béke,

A nyugalom e nagy tenyészet,

Örök erők szent szövedéke,

Lehullt levél én, elenyészek.

Avar leszek majd az avarban,

Míg fölöttem a fiatal fák

A lombjaikat diadallal

Az örök égnek fölmutatják.