Fakó poéta

Szegény magyar fakó poéta!

Szerencséd, hogy nem él Petőfi;

Gyülölte a szemforgatókat,

Nem birt ő, mint te dörgölődni;

S te, a kit a magyar poéták

Között elsőnek mondanak,

Ősz hajjal talpat nyalni jársz el -

Petőfi, jó, hogy halva vagy!

Szegény magyar fakó poéta,

Szerencséd, hogy meghalt Arany.

A velszi bárd örökre hallgat,

Jó, hogy lángajka zárva van.

Te vén gyerek, te kegyleső, te

Fakó költő, nem velszi bárd,

Egy kézszorítás kell neked csak

S kiáltod: Éljen Éduárd!

Szegény magyar fakó poéta

Szerncséd, hogy nem vagy magad.

Szerencséd, hogy komédiás vagy,

Akit a nemzet megtagad.

Szegény magyar fakó poéta!

Szerencséd, édes nemzetem,

Hogy ő hozzá nagy dalnokid közt

Nem hasonlított senkisem.