FALAK

Kopár szobám - kopárabb négy fala

Csupaszon, fázón mered az égnek.

Talán a kékes magasba vágynak,

Hol nem fú szél és csillagok égnek.

Őriznek engem, óvnak, szeretnek -

Kétoldalt egy-egy, hátul egy s elől.

- Ha meghalok, gondolom magamban,

E négy fal akkor rögtön összedől.

Föltámad akkor Anyjok a Szélvész,

Föltámad akkor Apjok a Vihar

S tetemem lassan betakargatják

A leomló falak poraival.