Falu

Egy autón porzunk el szédülettel

Az álmából riadt falun keresztül.

Libák gágognak ránk a pocsolyából

S öreg apók pipálnak az ereszrül.

Még integet a faluvégi nyárfa,

Még leng a pornak szürke keszkenője,

Még utolér a konduló harangszó,

De mi törünk már vágtatón előre.

Faluból jött a lelkem s most csodálja

E nagy világot, mely teljes csodákkal,

Magas tetőkkel, karcsú asszonyokkal,

Kék zubbonyokkal, távol kék virággal.

Új szédületek autója, lelkem,

A végtelenben semmibe viharzó,

Magányos órán néha hívogat még

Egy rég elzengett, falusi harangszó...