Falusi alkony

A házak és a lelkek csendje jön,

A béke száll nagy, szürke lepedőn.

Bús táj fölött, bárányfelhők alatt

Ezüstöt önt az estbe a harang.

Ballag a nyáj, elbődül boldogan,

Már minden lélek s kapu tárva van.

A mezőkről az illat lopva jár,

Most legbujább, mert elmúló a nyár.

A padokon pipázás, mély a csend,

A kutak gémje kék magosba leng.

A tetőn a nap arany csókja ég,

Ó nap, derű, öröm! maradj ma még!