Falusi harang verse

A hangom egyszer régen meghasadt.

A nagy, szent Dómból selyem ég alatt

Idekerültem.

Szegény, repedt falusi harang.

Most hirdetem a paraszt-születést

És kongatom a koldus-temetést.

Giling-galang

S a jég ellen védem a vetést.

Ködös, kopott táj, fázós, idegen

S én zengetem halottas énekem.

Bim-bam, bim-bam,

Fölöttem megmaradt a végtelen.

Távol harangok idekonganak:

Giling-galang, bim-bam, giling-galang.

Temet, sirat.

Engem sirat, temet száz büszke hang.

Száz boldogan zengő és távoli harang.