Falusi hold

By Gyula Juhász

Tar ágak közt a falusi egen

Napeste jöttén a hold megjelen.

Újult karéja tündökölni kezd

S megszépül a szegény falusi est.

Alacsony homlokú házak fölött

Virraszt varázsa, a bús és örök.

S hogy nő az árny és húga a magány,

Mindig dúsabbá nő az éj falán.

Vékony karéja folyton fényesebb,

Már glória lesz holt tetők felett.

Ő a szerelmem, vágyam csillaga,

Az életem, az álmom ő maga.

Szép tünde csillag tar ágak között,

Ott tündökölsz már kedvesem fölött:

Ki dús haját, mely fényeddel rokon,

Most bontja ki a messzi balkonon.