Falusi lakodalom

Nyárfák ezüstjén hold ezüstje reszket,

Piros borok a fehér asztalon.

A hegedűknek a tücskök felelnek

Hívatlanul a szőke asztagon.

A mókás vőfély verset mond a nászról,

Violát, rózsát, mindent összeszed

És csillagot, szerelmet, cifraságot.

Kalácsot kér a majszoló gyerek.

Az ágyasházban tornyot rak az anyjuk,

Kakukkos óra éjfelet kakukkol,

A szútól halkan megroppan a bútor.

S míg künn az udvaron garázda dal zug,

Üveg alatt gunnyaszt, mint néma bú,

Egy fonnyadt menyasszonyi koszorú.