FARSANGBAN.

Mint a szélvész, repűl a szánka

A csillogó fehér havon;

Virgonc ifjakkal ülve rajta

Sok szép menyecske s hajadon.

Farsangol a világ! kinek nincs:

Feleséget keresni jő;

Mellőle megszökik, kinek van...

Oh boldog farsangi idő...!

Csapongó kedv a táncteremben!

Hol a kedélyes nősereg

Egymás arcát, mezét, családját

Ajk-pittyegetve szólja meg;

Hol annyi drága rizspor elfogy...

És sok mámorban pihegő

Leány a másvilágra táncol...

Oh boldog farsangi idő!

Az öreg úr otthon köhécsel,

És bodza-herbatét iszik,

Mig vígadozni a menyecskét

Rég jól ösmert karok viszik;

És amivel vigasztalásul

Férjéhez tér a drága nő:

Hosszú árjegyzék... kurta hűség...

Oh boldog farsangi idő!

Oltár elé állítja végre

Az ifju, szíve kedvesét:

És véle, a várt százezernek,

Megkapja majd kilencedét.

Nagy kastélyt képzel a menyecske...

S imé: szerényen tűn elő

A kis bogárhátú öreg ház...

Oh boldog farsangi idő!

Mint a szélvész, repűl a szánka

S e mindenféle tarkaság

Engem harsány kacajra indít:

Igy szép az élet... a világ...!

Most korholó, hideg vagyok, - majd

Vig pajtás, hűtlen szerető;

Igy bolonditjuk benned egymást,

Oh boldog farsangi idő!