FARSANGI LAKODALOM

Kuka kakuk mekegett,

kis göndör domb röfögött,

mosoly szállt az érre

s a kiázott fák töve

sárga foggal röhögött

a lakzi hírére. Lám, lám.

„- Édes úrnőnk házasul!

Hé munkás! Hé bércseléd!

Meghívott a tőke!

Itt a levél, legalul

napszám-pengő a pecsét -

kétség nincs felőle!” Lám, lám.

„- Görbe karónk meghízott!

Kolbász lesz belőle, ám

paraszti bendőbe!

Napszámos is inni fog -

sárga bor a láthatár,

pezsdül erjedőbe!” Lám, lám.

„- Kiki ezer egeret

kap a mezőn - fogja meg!

Jó lesz egyelőre,

az idén, hogy spájz legyen

s hogy ne álljon üresen

a kamra jövőre!” Lám, lám.

„- Mert a tőkés uraság

nem az ördögök menye;

ég a főkötője!

Ezért áll a napvilág

helybe, mint a jegenye

viharos időbe.” - Lám, lám.