Fátum [2]

A távol violás ködében,

Mint tarka délibáb lebeg

A magyar ősz a méla Végen,

Mely mindent eltemet.

A tarka ősz a bús határon,

Hol oly közel a temető

S a vég ott vár az állomáson

S a vég oly könnyező

S a templom orgonája reszket

Végig a meghalt városon

S oly távol fény ég a szemekben,

A holt éggel rokon

És rokon az én holt szívemmel,

Ki, ha leszáll az éj, a csönd,

Hiába zendül sorsa ellen,

Mely ráhull, mint a köd.