Fehér árnyék

Valamikor halk téli estén

Kísértetjárás lesz, tudom –

Városvégén, temető mellett

zúzmarás, ködös vén uton.

Az a kísértet ismerősöm

úgy ismerem, mint magamat,

lepedőben úszik a ködben

s áll meg a villanyok alatt.

Fejét otthagyta valamerre,

üres szemgödre mély titok.

Ne higgyétek, hogy szomorú lesz,

ne higgyétek, hogy sírni fog.

Borzasztóan fog hahotázni,

összecsapdossa csontkezét

és nyikorogva fog táncolni

a vad kísértet szerteszét.

Aztán lassan szerteoszlik

s vonítanak a kapukban végig

feketeszőrű csúf kutyák.