Fehér asztal...

By Gyula Juhász

Ki már rég csöndes békét akarok,

Akaratlan vitéze annyi harcnak,

Boldog révem a fehér asztalok,

Hol piros bort és derűs kedvet adnak.

Horatiusi arany örömök

S tiburi villa nékem nem jutottak,

Nem osztályom a nagyság, az örök,

Része az isteneknek s boldogoknak.

De alkonyati fények idején

Vígan maraszt a békés kocsmaasztal

És boldog, esti bánattal vigasztal.

Áldott legyen! Nagy útról jöttem én,

Dalolva és csalódva visszatérek,

Vár rám egy asztal, hol még szép az élet.