Fehér éjszakák

Ismered-e az álomtalan éjet,

Mikor a szívünk még szűz és beteg,

Mikor fehérek még a remények,

Mikor bárányok még a fellegek?

Ismered-e a könyvek közt virrasztást

S a könnyek közt virrasztást ismered?

Mikor a csönd elringat puha karján

És várnak ránk nagy ismeretlenek?

Az éj körülfoly, mint valami tenger,

Ó tengerek, álmok, könnyek, betűk,

Ó élet, merre szívünk szállni nem mer,

Ó távol partok, távol hegedűk!

Valaki már ránk vár s dalolni késztet,

De még csalódni korán lesz, korán,

Melyik csillag az, melyben vágya éghet:

Az a szőkés, vagy az a halovány?

Ó szomorú szép, álomtalan éjek,

Engem ti nem ringattok már soha.

És nem borít el a fehér remények

S fehér virágok csöndes zápora.

Szelíd igába nem fognak a könyvek

S a könnyek áldását nem ismerem

S nem nézem a rámragyogó jövőnek

Kék csillagát a fehér éjeken...