FEHÉR LESZ AKKOR MÁR...

Fehér lesz akkor már nehéz hajad,

S míg másod elnézed majd, mélabúval,

Mondod: mily furcsa barlang a tükör,

Mely esti szobát mutat s halavány nőt,

Kitől elmúlt bánat és szőkeség,

S ki úgy emeli halavány kezét,

Mint sárga napsáv az őszi szobában

Meggyújtja a bársonyszék pirosát,

És téveteg vetűl a limlomokra,

Egy székláb villog, s egy lehullt narancshéj

Tüze mutatja, mily szép s mily esendő,

És hogy elmarad minden földi pompa...