FEHÉRVÁR

By Mihály Vörösmarty

„A szent királyok széke dicső helyén

S bús sírjaik közt gyászosan andalog

Az ősi véren nyert szabadság,

S honja felé az egekbe készűl.

Ki tartja őt meg fergetegink között?

Hajdan, ha vérrel kelle, megőrizék:

Most szólni sem mer érte a nagy

Nemzet elaljasodott korában.

Oh hőseinknek lelkei, várhat-e

Az elfajúlt kor tőletek új erőt?

Vagy nincs-e pillantattok is már

Veszni menő unokáitokra!”

Setét szemekkel nézve az ég felé,

Imígy tünődém a tetemek fölött,

S im zúg az első szent királynak

Sírja, mohos falait kitárván.

Megrobban és kél a fejedelmi szék,

S ő, mint ki hagyván százados álmait

Rosz napra virrad, búsan áll föl,

S könnye sebes kebelén lecsordúl.

László hatalmas széke is összeáll,

S most a tömérdek szellem előlebeg

Körös tekergő partja mellől

Mint egy erős komor esti felleg,

És hozza szörnyű fegyvereit, s nagyot

Zördít vasával pajzsa nyomos rezén;

Bánat s boszúság terjed arcán,

És iszonyú szeme vérbe fordúl.

Megrobban ismét egy fejedelmi szék,

S dörögve fölkél sírja homályiból

Kálmán dicsőült képe, s vissza -

Visszaesik nyugovóhelyére,

Amint az elhűlt nemzetet éktelen

Fordúlatok közt látja hanyatlani,

Mélyet sohajt, s szózatja, mint a

Megszakadó zivatar nyögése,

Harsogva zeng el szellemi ajkain:

„Oh mért setétebb éj nem esett reám,

Mért kell ez undok változás közt

Nemzetemet letapodva látnom?

Törvénytelen nép! mely nyomorúlt tanács

Forog fejedben s nemtelen érzemény?

Törvényt s hazát, mely ezredekre

Jusson, adánk kezetekbe: már ti

A nagy hazát nem képesek őrzeni

Szép tartományit veszni hagyátok. Oh

Most tépni kezdvén léteteknek

Szent kötelét, mire várakoztok?

A tőletek már megszegetett dicső

Törvényt talán külföld fia tartja meg?

Vagy még mitek marad, ha e kincs

Veszni fog a zavaros világon?

S ti, kik között mink hajdan uralkodánk,

Hol fényben állott a fejedelmi szék,

Törvénytekért ti sem buzogtok?

Ó haza halmai! essetek rám!”

Így szóla, s dörgő sírja alá borúlt.

A szent királyok képe sötétedett,

S bús és neheztelő jelekkel

Szálla le a porok éjjelébe.