Fejfámra...

Szegény magyar volt,

Költő volt, senki,

Nem tudott élni,

Csak énekelni.

Nem volt rossz, sem jó,

Csak ember, fáradt,

Várt, várt és nem lelt

Soha csodákat.

Mély szürkeségben

Színeket látott,

Magyar volt, költő:

Átkozott, áldott!