Fekete gyémánt

Egy arc derűje lelkembe ivódott:

Őserdő fáiba a napsugár.

Tegnap volt, vagy százezer éve már:

Én nem tudom.

Én azt tudom csak, hogy lement a nap,

Egemről egy mosoly leáldozott.

Kihűlt és megkövült a rengeteg. -

De mit most tárnamélyről felhozok:

A fekete gyémántban napmeleg:

Az a mosolygás lappangva remeg.

Nektek adom - hogy melegedjetek.