FEKETE HOLD ÉJSZAKÁJÁN

(Száll, száll fekete Hold,

Barna felhők pirultan égnek

Hulltán egy csúf, kóbor legénynek.

Nagymessziről dörög.

És fekszem ott félig halottan.

Futottam, sírtam, összerogytam.

Élet? Bor? Asszonyok?

Aléltan hulltam sárga rögre.

Be jó itt, jó itt mindörökre.

Száll, száll fekete Hold.

Csitt, csitt, ma fölkelnek a holtak,

Dalolnak, dalolnak, dalolnak.)

Csirátlan csókok csillagos rendje,

Örvényes vágyak, nagy áldomások,

Ember-sors titka s kicsike tett:

Ez volt ő.

Alleluja, alleluja,

Nádas Ér partján született.

Aludj, aludj,

Aludj, te szegény,

Dalos, szomorú,

Gyönge, szomorú,

Csókos, szomorú,

Csúnya legény,

Barna legény,

Aludj, aludj.

Ím, jött Keletről, Nap fia szinte.

Táncos csillagok csalták Nyugatra.

Hagyjuk aludni. Megérkezett.

Bús útját,

Alleluja, alleluja,

Kínnal rakták ki asszony-kezek.

Hess, hess, árnyékok,

Fekete Hold, bujj.

Én teritem be

Barna hajammal

Az elesettet.

Üszkös lelkében

Én gyújtogattam.

Lankadt inába

Én küldtem mérget.

Fényes szemébe

Könnyet én loptam.

Barna sorsába

Én küldtem lángot.

Én szúrom a tőrt

Furcsa szivébe.

(Száll, száll fekete Hold.

Csitt, csitt, lent fölkeltek a holtak,

Dalolnak, dalolnak, dalolnak.

Friss hajnal kacagón

Hiába csókolja az arcom,

Verejtékesen alszom, alszom.

Árnyas asszonycsapat

Lesi az én álmatlan álmom

Kóválygva, hogy szivemre szálljon.

S őrzi a szivemet

E babonás, végetlen éjen

Egy rossz asszony ébren, kevélyen.)