FEL A BARIKÁDRA

Fel, honfiak, polgárok, talpra!

Itt a dicsőség reggele!

Pardon!

De én ezennel kirántom

Fényes kardom!

S bátran jelentem ki:

Mindenki

Rázza le az összes láncokat,

S csapja be ünnepi lázba

A zálogházba,

Itt a dicsőség reggele!

Itt van, szavamra mondom

Tehát bon ton,

Ha a forradalom zászlóit

Kibontom.

Fel polgárok, összes Schwarzok,

Lángoljanak az arcok,

Mert mi, kik elnyomatunk s üzetünk,

Ma mindenkinek megfizetünk,

Kivéve a Royalban a Kiss Adolfot,

Akinek - mit tagadjam a dolgot -

Tartozom néhány feketével,

Fel, polgártársak, hősi hévvel!

Na!

Kezdődjék népünk rohama

Ma!

Hadd mondja az irigy világ:

Das ist merkwürdig!

Debrecen ismét dicsőségben fürdik!

Tisztelt olvasóm, fel, fel!

Felkelni ne mulassza el,

Mutassa meg, hogy ember a talpán,

S jobban fel tud kelni, mint az albán,

Higgye el, nem hiába sarkalom,

Felkelni itt a legjobb alkalom,

Higgyen e forró dalnak,

Most csinálhat ön

Legolcsóbban forradalmat!

Kár volna elpotyázni, ó!

Itt van, megnyílt

A nagy forradalmi occásió!

Ön elmereng talán

Csekélységem dalán,

S megkérdezendi,

Hogy ezt dalom

Mily alapon zengi?

Nos, ne legyen lázas az érverése,

Íme, csekélységem érvelése:

Nos, tehát nézze,

Önnek most kevés a pénze,

Viszont drága az építőanyag.

Tehát ne legyen hanyag,

Most lépjen tettre,

Ne halassza a jövő keddre,

Most kaphat a tanács jóvoltából

Téglából, vasból és fából

Egy ingyen forradalmi barikádot!

Hol?

Hát ahol bontják a Bikát, ott!