(FELÉD, BARÁTOM...)

Feléd, Barátom, ím feléd siet

Homályom alkonyában elmerűlt,

De nem hitetlen érzetem, neked

(Ha képes erre) ujra esküszik

Csekély sorával e levél hitet,

Érezze változatlanúl szived

E visszagerjedő hevet, noha

Reménytelen csapásival borúlt

Reánk az égi végzet és homályt.

Vetett körünkbe a serény idő.

Barátom, íme visszatér, sohajt

Feléd, ki tőle távolabb esél,

Az, aki egykoron vidáman élt

Tanúlt veled, s együtt hevűlt

Az ősi büszkeség dicső nyomán,

De most, ha kérded, elnyomatva küzd

Sulyos bajokkal, és midőn leszór

Sokat magáról, többeket talál!

Ez ám az élet! - ah de mennyire

Botlék hevemben, életünk mi más

Mint a negédek tárgya, és