Felelet

Mint az éjfélnek óráján

a lebbenő árnyékok

temetőnk ősz kápolnáján

tolódnak, s nyög hajlékok: -

Mint a Kisértet sírásra

meglapúlt setét liget

csúsztatja el az egymásra

pergő szellőt, melly üget:

éntőllem is keservemben

minden úgy vonúdik el,

elfúltak vérző szivemben

báj s öröm míveikkel.

Haj! itt hogy ég! az szörnyeteg,

Tirán az, ki ezt tette???

Nem, zokogja a fergeteg

lelkemben; felelet: Te.