FELESÉGEM

Engem küldtek mindig boltba gyermekkoromban

Az ostobák engem nevettek mindig jobban

Én a feleségem megtaláltam.

Az én feleségem szeme hűs akár a gyógyszertárak

És mint a harmatos dombok melyeket hegyes galambok körüljárnak

Az én feleségem patak mélyén neveli csókjait olyan tiszták.

Van-e valami fölmutatandó frissebb a most vágott almagerezdnél?

Van-e valami erősebb a tűzvészben fennhangon éneklő sziveknél?

Vasasok én mindig pártoltalak benneteket

Állítsatok magos szerkezetet

Az én feleségem alá.

Én a feleségem megtaláltam

És most az uccára kimegyek

Lássák meg az én arcomat a komor kapuk

És nyiladozzanak és örüljenek.

Ki az akinek szomjúságára az ivóvíz zavara leülepszik?

Ki az aki komiszok közt igazat tesz a szépségével?

Az én feleségem nógat engem:

Nosza keress kenyeret hamar a te két karod erejével.

Az én feleségem nevet engem:

Nosza fuss kalapod után míg a szoknyám legszebben lobog...

Az én feleségem igazán nagyon szép

Összecsókol munka után ha megmosdatott.

Gyere kedves

Erre jönnek barátaim - a mi esténk összehozóan holdas -

Kinyitom én az ablakot a szebbiket hogy te eléjük kihajolhass.