Feleségemnek...

Megszoktalak, akár a levegőt,

bármerre nézek, mindenütt te vagy,

szekrényem alján, a fiókjaimban,

az agyvelőmben, és nem veszlek észre.

De múltkor este, amikor bejöttél

szobámba, s mondtál valamit nekem,

sok év után egyszerre ráocsudtam,

hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve

ámulva néztelek. Szemem lehunytam.

Ezt hajtogattam csöndesen magamban:

„Megszoktam őt, akár a levegőt,

Ő adja nékem a lélegzetet.”