FELESELÉS EGY ASSZONY-VERSSEL

»Sudár fa állott, óriási,

Tavasz delén a napsütésben...«

Nézd, virágzom, nézd, hogy süt a Nap,

Virágaimmal érted késtem.

»Szeszély-asszony hanyag keze, szél

Belekapott kopott galyba, virágba...«

Királynét várt s csak most érkeztél,

Ez a fa az erdők királya.

»Volt két virág más másik ágról,

De egy volt szirmuk s kelyhük színe...«

Van egy víg, rózsás csók-ravatal

S két élő-vágyó kiterítve.

»Két fáradt virág más-más ágról,

Pihegve egymás mellé hulltak...«

Most kezdődik csak a történet,

Királynőm, felejtsük a Multat.

»Tudjátok jól, hogy röpül az Idő

S övék csupán egy pillanatja...«

Mienk a Nap és mi megállást

Parancsolunk a nyári Napra.

»És szomoruság volt a nászuk,

Tiszta, édes, bánattal telve...«

Ez lesz a világ legbékültebb

És legfejedelmibb szerelme.