Felírás

Állj meg, akárki vagy! s tekints e táblára:

Itt nyugszik, s változik hajdani porára

A nagy Orcziaknak jeles unokája,

István, az ifjúság fő dísze, példája,

Ki tizennyolc nyarat fellyül alig ére,

Hogy éltének jutott hervasztó telére.

Mint feljövő napját a nemzet úgy nézte,

S érte sohajtásit az Úrhoz intézte.

Néki másként tetszett! s azért bús végzése

Nem engedte, légyen délre jöhetése.

Eltünt! s aki előbb reményét felhozta,

Édes nemzetének gyászát az okozta.

Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,

Szánja meg már egyszer veszni-tért hazánkat!