Felsülés

A rózsaarcú lányka

Szempontja, logikája,

Agg bölcs, megszégyenít,

S míg könyveid penésze

Zavart hoz csak fejünkbe,

Ez élni megtanít.

Pál jobbra, Lenke balra,

Ez erre, az amarra

Nézének szótlanúl,

Míg nekibátorodva,

Egy csókot térdenállva

Kér Pál, a lány pirúl.

Egy csók nem oly igen nagy,

S két percre ha nyomot hagy,

Még az nem a világ.

Mit féli hát a lányka,

Attól virúl fel arca,

Mint naptól a virág.

Nem is fél attól a lány,

Azért oly boszús csupán:

Mit kér, ki csak vehet!

Vagy hogyha nem pirúl már

Térdelni lábporánál,

Mit kér ily keveset!