Féltizenkettő.

Féltizenkettő.

Messze-messze

a piacunkon színes árnyak.

Vörös napernyők. Lila foltok.

Kisvárosi arany-vasárnap.

Mint déli álmok, délibábok,

úgy lengenek sután repülve

a nyári aszfalt szürke csíkján

a 36° Reaumur-be.

A sáfrányszínű sugaraktól

lankadt lelkem halálra ernyedt.

Mégis sietnek. Hova szállnak?

Úri, szagos misére mennek.

Az Istenük már várja őket

szagosan és aranyba fogva -

öreg, naiv, vidéki Isten -

úgy ül, mint egy pipere-boltba.

Ők nevetnek, integetnek

a hűvös templom bűvös öblén,

és muzsikál és orgonázik

a zene, ima és tömjén.