Fényképek.

Fényképek.

Az albumban és az állvány

nádas fonatján, a sarok homályán.

Sok pap-rokon, délceg katona köztük.

Kis, furcsa nénikék. Násfák, kösöntyűk,

kesztyűk, legyezők, lenge fátyolok.

Itt egy magas leányzó mosolyog.

Anyám barátnője. Mily hűs, kevély.

Hattyú-nyakát emeli. Már nem él.

Jegesvizet ivott egy báli éjen,

reggelre meghalt, húszéves korában.

Azóta alszik elborulva, mélyen

a szabadkai temető porában.

Élők, halottak. Ez a társaságom.

Olykor magamra hagynak délelőtt,

az életük egyszerre visszalátom,

mikor beszélek egy-egy kép előtt.

Minthogyha kérdenék, ki ez a gyermek?

Figyelnek.

Csak képek.

Az élőkéi mind barnák s nevetnek.

De a halottakéi oly meredtek.

És kékek.