FÉNYLIK A TENGER

Sohse hittem, hogy dolgainkat

Rossz szemével igazán látja,

Mégis:

Beszéljen a Gondviseléssel,

Ha a Gondviselés barátja.

A Gondviselés okos isten

S talán őt is gonddal cipelte.

Mégis:

Viseli annak is a gondját,

Aki minden bentről kiverve.

A Gondviselés még hínárzik

Lovas lábainak alatta,

Mégis

Már hangzik az ős-új kiáltás:

Üdvözlégy thalatta, thalatta.

A tenger, a milliók lelke,

Már melegen fénylik előttünk,

Mégis

Ő régi-bután hadonászik

S mosolyogja Dózsa-elődünk.

Őrültje a Gondviselésnek,

Semmit se bír már tisztán látni,

Mégis,

Ha szánjuk is, kímélnünk nem kell:

Rosszabb nem jön nála, akárki.

Hogy fog ő még alkura lépni

Utáltak és féltek hadával,

Mégis

A Gondviselés elpártolni

Tőle, a dühödttől, nem átall.

Keseredten miként bámulhat,

Rossz szemei miként merednek:

Mégis,

Ha tíz életet tízszer élne,

Jön, itt van már tenger eretnek.