Férfitársam

Férfitársam,

Ki rekedt susogással, közelhajolva,

Az uccán pénzt ajánlasz a nőknek,

Nyomorult

Te nem érzed a lehelleted,

Te talán nem is tudod, hogy a te

lehelletedtől vált bűzössé

a rózsakehely

És a kipattanó jázmin szerte a világon

Mit tettél boldogtalan, te nem tudod

Borzasztó

Te vagy az oka, hogy keserű lett

a boldog, csodálkozó nevetés

Miattad köpi ki undorral az édes

cseresznyét legörbülő szájunk,

mert mindegyikbe odapetézted

kukacodat,

Tőled tanulta meg a pipacs, hogy

pusztító mákonyt hord kelyhében

És a vipera, hogy a foga mérges,

Te adtál kést és bombát a szép kis gyermek kezébe,

Neked köszönheti a tiszta szomjúság,

Ki gyanútlan kinál édes bort friss harmatért

az ostoba gőg kalmártekintetét

gyanakvó pillák alól

s a nyálat, amit szemébe köp

a fenevaddá dühített asszony

S a tőrt, amit szívébe vág

Neked az utálatos pirosítót

S a kéjpoklot hazudó szemfestéket -

Te rondítottad be Agricola édes ligeteit

S az édesen fütyörésző pásztorsípba

te dugtál recsegő kavicsot,

A szerelem tiszta esszenciáját, isten

ajándékát te mocskoltad ihatatlanná

És téged vádollak a háborúval is

És hogy gyűlölik egymást az egymásért epedő népek e Földön

És ha Európa összeomlik s vigyorgó

sárga kutyák lepik el romjait is,

Azzal is téged vádollak.

Szegény nyomorult,

Nem gyülöllek én,

Elfordulok, ne lássam;

Idd meg, amit főztél:

A nadragulyát.