(FERGETEG DÚL...)

Fergeteg dúl a kopasz hegy ormán,

Zúg rohanva erdőn, völgyeken:

Rejtekébe kerget minden élőt,

Minden útat elzár vak dühe.

Még csak egy halandó

Jár a zaj között,

Jár, s nem érez semmi zajt kivűl.

Agg szivében forr dühödve kínja,

Nyugta nincs a tágas ég alatt.

Álma képét űzi, s hah ki merje,

Hogy csak álmot űz, azt mondani,

Hegyről völgyre téved,

És nem hűl tüze:

Tárgyát önmagában kergeti.