Festesz tovább

„És ha elhívnál Uram, engedd, hogy

legyek a Te eszközöd, Ecseted az

örökkévalóságban, sokkal jobban, mint

itt a földön lehettem.”

Mártír-kezedből kihullt az ecset.

Most már Te vagy, Te magad az Ecset:

Isten festi most: fehérrel fehérre:

Veled ezt a csodálatos telet.

Jöttem haza most egy felolvasásról

- Hiúság, vásár, meddő szerepek -

Verset olvastam, megint verseket.

Áhítatos szerettem volna lenni,

Komédiás voltam ismét csupán... - -

Éj volt és hó és hold és zuzmara

És reszketett a hold a zuzmarán.

A hóra félénk árnyékot vetett

A fák gally-keze imára kulcsolva.

Gyémántporos, kristályezüstös táj...:

Olyan volt, mintha Te festetted volna.