FESTETICS LÁSZLÓ IFJÚ GRÓFNAK

Halljad, oh Ifjú! te hazánk reménye,

Énekét buzgó szeretettel égő

Tiszta Músámnak; fiatal korodnak

Tetszhetik e Szűz.

Zöld borostyánt tart felemelt kezében,

S kész neked, kedves Lacim! által adni:

Elhiszem könnyen, hogy aranyt is adnál

Érte, ha kérne.

Megbocsáss, mást vár: tudom, és javadra

Felfödözhetném; de magad találd ki;

Nem merem titkát akaratja nélkűl

Közleni mással.

Ezt barátságból csakugyan kimondom:

“Egy Tavasz, Nyár s Ősz vagyon életünkben,

Tél is egy; amelly amazok hibáit

Könyvezi sokszor.”

“Boldog, oh boldog! kire szép szemekkel

Néznek a tisztelt Helikon leányi!”

Így köszönt, s hozzád mosolyog Virágod

Leszbuszi Szűze.