Festett cél, puszta semmi

Nem tudok kavarogni s nagyra menni,

mint a vidám dúshomlokú fiúk:

érzem, hogy festett céljuk puszta semmi

s a nagy dicsőség álmai hiúk.

Érzem, hogy legjobb resten elpihenni

s nincsen tovább már törekedni út:

rosszkor születtünk s nincs mód újralenni,

nekünk csupán az élet csontja jut.

És mégis egyre futok, egyre vágyom

s valamit keresek még e világon,

mit nem fogok meglelni sohasem.

A régi vágyat, régi ifjuságot,

a régesrégen elhervadt virágot

s leszüretelt gyümölcsöt keresem.