Fiatal házasnak

Idegenek közt a világon

Te voltál egymagad barátom.

Kaczaja, kínja életemnek

Lelkedből hozzám visszazengett.

Bár nem füzött hozzám az érdek

(Mit is tehettem volna érted!),

Szived szivemhez nőtt egészen,

Megosztád üdvöm’, szenvedésem’.

Hűbb társad van most drága nődben,

Ki szíved’ elrabolta tőlem.

Csak kézszorítást kap barátod,

Mig a hitvest szivedre zárod.

Légy takarékos mámorodban;

Mohó vágy hirtelen kilobban.

Koldús leszen szükebb napokra,

Ki boldogságát pazarolja.

Virágillatnál nincsen édesb;

De egész kert illatja méreg.

Kis örömek teszik ki üdvünk’,

Miket a gondoktól kiküzdünk.

Majd hogyha elfogy ifju lángtok

(Nem adhatok csak jó tanácsot):

Legyetek búban, örömekben

Oly jó barátok, mint mi ketten.