Finikének

A boldogságot akkor érezed meg,

Mikor már nincsen, mint a madarat,

Mely az erdőnek nyári éjszakáján

Fölötted álmodott vén fának ormán

S akkor láttad meg, mikor elröpült.

A boldogság az, ami volt. Az élet

Csak szenvedés, csak álom, bús, ködös.

Örök csak az, mi túl e földeken,

Emlékek boldog szigetén dalol már,

Kálvária-domb minden tűnt öröm,

Melyen megváltó bánatunk köszönt!