FINITA LA KOMEDIA

Tizet ütött a városháztoronyban,

a züllött parkban polkázik az ősz.

Épp ma egy éve, hogy elhagytuk egymást

s ma még az est is olyan graciőz.

A szinház felől kacagó nők jönnek:

sok fehér kéz ég a sok tüll között.

A legvéznább is olyan asszonyos ma,

vérbe mosdott, csókba törülközött.

Ezek most forrók, lágyak, izgatottak

s mire éjfél lesz, csókra hullnak mind...

S egy alvó leány szíve dobbanását

messziről én megérzem idekint.