FLEGMA-VERS A SZEZONRÓL

Újra megjelentem,

S újra könnyet ontok,

S ráadásul egy szép

Szezon-verset mondok.

Csinos-kis szezon-vers,

Direkt megható ez,

Meg is hallgathatja

Szépen, aki jó lesz,

Aki illedelmes,

Engedelmes módon

Eljár a Bikába,

Hogy ott becsapódjon,

S méregdrága pénzért

Dühében a nyelve

Végre is kilógjon.

Gyan Thula kartársnak

Ajánlom e verset,

Mert ő is lapjában

Gyakran tálal közre

Sok zöldet és nyerset.

Illatozzál, kis vers,

Lelkem gomblikában,

Mint Szivadar kartárs

Közgazdász berkekben

És én a Bikában.

Ez a kis szezon-vers

Arról érzeleg ma,

Hogy a farsangban is

Legjobb kincs a flegma,

Ezt bebizonyítnom

Könnyü, mint az álom,

Eme kis esettel,

Mely nálam esett el

Egy bikai bálon.

Akkor este, kérem,

Annyi volt a vendég,

Mint az elemiben

A zsúfolt növendék,

S ezek a vendégek

Mind a foguk fenték,

S minden fog ezt fente:

Valamit már ennék!

Ijedten jött hozzám

Valahány pincérem:

Jaj, mit adjunk enni?

Spájzban és konyhában

Nincsen semmi, kérem!

Mosolyogva szóltam:

Fődolog a flegma,

Hát feltétlen muszáj,

Hogy ők egyenek ma?

Nem feltétlen muszáj,

Hogy épp ők egyenek,

Elég ha egy eszik,

Ha a fene eszik.

Hát az egész bandát

A fene egye meg.