FOHÁSZKODÁS.

By József Bajza

Isten, aki láttad

E roppant vihart,

S nem nyújtál ügyednek

Védelemre kart

Állnak templomidnak

Szent oltári még?

Vagy tán a pokol le-

Döntögette rég?

Millió ajakból

Szállt fohász feléd:

Mind hiába! mintha

Meg sem értenéd.

Szívekből kihalni

Hagytad a hitet,

Bukni engedvén a

Legszentebb ügyet.

Törvényhez s hazához

Aki hű vala,

Mint az úti rabló

Vérpadon hala.

S akinek szivében

Nem volt semmi szent,

Aki rabla, gyilkolt,

Vére, élte, ment.

Égből a szabadság

Védre nem talált

Érte harcoló nyert

Láncot vagy halált;

És ki ezred óta

Annyit vérezett,

Eltapodni hagytad

A hős nemzetet.

A jámbort nyomorral,

Kínnal halmozád

Eskü- s szószegőket

Megjutalmazád;

A pokol kigyóit

Itt megfészkeléd,

S gaz merény uralmát

Győzni engedéd.

Van-e még hatalmad

Élők- s holtakon?

Vagy Sátán lön úrrá

A világokon?

Elfogyának tán az

Ég villámai,

Hogy oly vakmerők a

Gazság karjai?

Törvény és igazság

Tán csak ámulat,

Mellyel a halandón

A pokol mulat?

Tán nem is valóság

A Jézus tana,

Aki eljött, embert

Hogy megváltana?

Tán nincs is jövő túl

A sír éjjelén?

S álszín és hazudság

Erkölcs és erény?

Van-e oly halandó

Aki még remél?

Van-e még keresztyén,

Aki hitben él? -

Szánd meg, Isten, embert

Szánd meg hívedet!

Aki bízva benned

Annyit szenvedett.

Adjad újra vissza

Elvesztett hitét,

Lásson egy hatalmas

Kéz intézetét.

Dörgő mennyköveddel

Sújtsd le a gonoszt,

Aki a világon

Kínt, gyötrelmet oszt;

Nyerje meg jutalmát

A szilárd erény,

Légyen népszabadság

Úr a földtekén...

Vagy ha e világnak

Eljött vége már,

S a nem-lét öröklő

Semmisége vár;

Sújts le egy csapással

Minden életet,

S alkoss új világot

S új természetet.

Istenképre embert

Ámde ne teremts,

S lelkedből belé egy

Szikrát el ne ejts:

Alkoss a világnak

Balga lényeket,

Egyszerű parancsra

Forgó gépeket.

Kiknek keble márvány,

Szíve jég legyen;

Lelke szépre tompa,

Nagyra képtelen.

Kiknek jog, szabadság

Őrült gondolat,

Nem szőnek jövőkről

Tündér álmokat.

Kikben nincsen elme

Égre szárnyaló,

Lényök, mozdulatjok

Szolgához való:

Akkor jobb jövőkért

Egy szív sem zokog,

S lesznek a világon

Népek boldogok.