FÖL A SZENT HÁBORÚRA!

Itt a próba, az utósó

Nagy próba;

Jön az orosz, jön az orosz,

Itt is van már valóba’.

Eljött tehát az utósó

Itélet,

De én attól sem magamért,

Sem hazámért nem félek.

Miért félnék az itélet

Napjátul?

Féljenek ők, kik viselik

Magokat oly galádul,

Kik rátörtek az ártatlan

Magyarra,

Most veri meg az úristen

Mindenható haragja!

Föl, hazámnak valamennyi

Lakója,

Ideje, hogy tartozását

Minden ember lerója;

Ki a házból, ki a síkra,

Emberek,

Most az egész Magyarország

Legyen egy nagy hadsereg!

Ki is megyünk, szó sincs róla,

Mindnyájan.

Meghalni vagy győzedelmet

Nyerni a szent csatában.

Szent a csata, nem harcolunk

Királyért:

Király ellen szabadságunk

Istenünk és hazánkért!

Átkos király, érezted hát

Vesztedet.

Az ördögnek, hogy megmentsen,

Eladtad a lelkedet.

De hiába volt a vásár,

Elhihet’d:

Kit az isten elhagyott, azt

Az ördög nem menti meg.

Sok az orosz, nagy a száma,

Mi haszna?

Több lesz ott a magyar; talán

Száz is jut egy oroszra.

És ha volnánk kevesebben,

Mint azok:

Hála isten, minket hí ugy

A világ, hogy magyarok!

Ne féljetek, gyermekink, ne

Féljetek,

Nem szúr által dárdájával

A vad kozák titeket;

Feleségink, kedvesink, ne

Sírjatok,

Idegenek ölelése

Nem tesz csúfot rajtatok.

S ti apáink, anyáink, szent

Halottak,

Sírotokon ellenség ne

Tapodjon, nem tapodhat;

Inkább vesszen ki nemzetünk

Egy szálig,

S dagadjon föl kifolyt vérünk

Árja az ég boltjáig!

Minden, ami szent előttünk,

Kockán van,

Ha a világ támad is meg,

Győznünk kell e csatákban;

Ha miljomnak el kell veszni,

Vesszen el!

Ki fogna most fukarkodni

Életével, vérivel?

És te isten, magyarok nagy

Istene,

Légy népeddel, hű népeddel,

Jó népeddel, légy vele!

Tedd hatalmad fiaidnak

Lelkére,

Világdöntő haragodat

Fegyvereink élére!