FÖL, FÖL, URAM

Kihálom a testem és lelkem,

Kinyargalom rest magamat,

Valami tán marad,

Vagy tán nem is marad,

De nem marad vágytalan órám.

A titkos Élet szívvel szór rám

Fényekkel toldott fényeket,

Csak neked,

Csak neked élek, csak neked,

Vágy és anyádnak, aki: Élet.

Néha-néha úgy-úgy elszéled

Dölyföm, rangom, nevem, hitem

És semmiben,

Már-már semmiben

Sem bízok és szünök valómban.

Föl, föl, Uram, nem mindig jóban

Adódik az elélnivaló.

De élni: ez a jó

S úgy jó, ahogyan aki él

Álmomban, tettben vagy csak szóban.