Főldi Rózsa

Nyílj ki, nyájasan mosolygó

Rózsabimbó, nyílj ki már,

Nyílj ki: a hajnalba bolygó

Gyenge szellők csókja vár.

Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:

Hébe nektárt hint terád,

Szűz nyakadba Flóra gyenge

Bársonyos palástot ád.

Óh, miként fog díszesedni

Véled e parányi kert!

Óh, hogy óhajtják leszedni

Rólad ezt a drága szert!

Hadd szakasszalak le, édes

Rózsaszál, szép vagy te már.

Hej, ha meglát, hány negédes,

Hány mosolygó lyányka vár!

Nem, nem! egy leány se nyissa

Büszke fűzőjét terád,

Főldi doktor szép Julissa

Néked újabb kertet ád.

Ott kevélykedj bíboroddal

Ékesebb bíborja közt!

Ott kevélykedj illatoddal

Kedvesebb illatja közt!

Akkor a szép rózsafának

Bimbaját árnyékba vedd

S benne nőtt kis Rózsijának

Képit új rózsákba szedd.

Gráciák úgy szállanak le

Zőld levélkéidre ma

S kedvezőn mosolyganak le

Onnan a kis Rózsira.

Így piros orcád egészen

Gyenge orcájára nő,

S Rózsi élő rózsa lészen,

Majd ha a világra jő.

Rózsa lészen ő magába,

Drága Rózsa, drága kincs,

Minthogy íly szép kert sorába

Semmi hitvány dudva nincs.

Drága Rózsaszálba lelte

Életét e Rózsaszál.

Főldi nedvesség nevelte,

Mindenik jó karba áll.

Rózsa színű Júliánna,

Itt van egy szép rózsa hát,

Vedd örömmel s várd utána

A parányi Rózsikát.

E virágot szép öledbe

Vedd be, és míg abba lész,

Híved is jussék eszedbe,

Hogy köszöntésedre kész.

Én, hacsak csalatkozással

Fébus el nem áltat ám,

Rózsival s vígasztalással

Bátorítlak, szép madám!

És ha majd jövendölésem

Bételik szüret felé,

Vígadásom s tisztelésem

Bőv jutalmat nyerhet-é?

Ah, elég jutalma lészen

Tisztelő szívemnek az,

Az, ha látom majd egészen,

Hogy proféciám igaz.

És ha egyrészt tiszta szívem

Abb’ az inneplésbe vész,

Melybe két valódi hívem

Kőlcsönös vígságba lész,

Majd talám nagy korra érvén

A parányi Rózsi is,

S rózsa színével megérvén

Gyenge elmécskéje is,

Majd ha a negyvent megélem,

Mint öreg poéta már,

S majd ha kedves anyja vélem

Akkor a negyvenbe jár,

Elbeszélvén Rózsijának

Hajdani proféciám:

Rózsi a proféciának

Vígadozni fog talám.

S rózsa színekkel virúlván,

Gyenge szája lánggal ég,

S csókokat rak rám, pirúlván,

Két fagyos kezemre még.