Folt, amely tisztít

Egy foltot látok, egy fehéret,

A látcsövembe beletévedt:

Az ott egy hómező,

Egy folt a király komor köntösén.

Ó mennyi áhítattal nézem én!

Az ott örök.

Mert nincsen július, oly rekkenő,

Mely onnan azt a foltot elvigye,

A hó az Ünőkő menyasszonya,

S örök a hóval kötött szűz frigye.

A városokban letiporták

Az égből-esett szűz havat,

Száz sáros emberláb gázolt bele, -

Itt - téltől-télig megmarad.

A szakadékból felragyog az égre.

Most a lelkemet mossa hófehérre.