Ó, FONTAINE LUMINEUSE!

Ó, fontaine lumineuse! minőt az orfeumban

Láttam nem egyszer én, és mindig fáj szivem,

Ültem az emberek közt, és szivaroztam búsan,

És nem törődött vélem senkisem -

Nők drágafényü válla derengett messzi páholy

Mélyén -, s a szinpadon zengett a csodakút,

Egy szökkenő sugár vérző oszlopba nyúlt,

Majd kék esőbe bomlott, mely sír, amíg aláfoly...