Forel Ágostonnak

By Gyula Juhász

Már oszlik, mint sötét köd,

A véres, tompa mámor,

Mely e világra hullott

S ötödfél szörnyű évig

A tébolyt hozta nékünk!

Már az agyak homályán

Derengni kezd a hajnal,

Egy emberibb jövendő

Kijózanult világa.

A roppant kevesek közt,

Kik tiszta öntudattal

Látták a balga rontást,

Te végig ott maradtál

Jövendő orvosának,

Tanító mesterünknek!

Fogadd üdvözletünket,

Kik téged ünnepelvén

Az Embert ünnepeljük,

Az Embert, aki alkot

Az élet és igazság

Békés, szent műhelyében,

Keresve ismeretlen

Titkát örök erőknek,

Hogy ezután e földön

Ünnep legyen az élet

És mámor az igazság

S ember legyen az ember,

Szabad és boldog. Ámen.