FORRÓ NYÁRI DÉLUTÁN

A tükröm lapján át a napsugár

tüzes szúrással fut a végtelenbe.

Egy csokor sárga rózsával kezében

szomorú háziasszonyom tipegve jön be.

Egy messzi toronyóra odakint

melankólikusan üti a négyet.

A tanárék kis lánya odafönt

tikkadt ütemben játszik egy minétet.

Az asztalomon pár művészbarátom,

nyugodt, fanyar, feszes fényképi pózban

reám köszönt. S én megborzadva látom,

hogy míg az idők méhébe fúródtam

s a táncoló hónapok kedve tördel,

ők figyelnek rám összevont szemölddel.